A social médiából szinte minden nap a tökéletes testű emberek köszönnek vissza ránk. Nehéz eljutni odáig, hogy azt mondjuk a tükörben - mindennek ellenére-, hogy igen, én elég vagyok. Az út hosszú és rögös, sokszor nem könnyű. Tabuk nélkül feszegetjük ezt a folyamatot, ami a mai napig meghatározó a mindennapjainkban. Elmondjuk, mi milyen nehézségekkel küzdöttünk és küzdünk, illetve hogy hogyan igyekszünk ezt tudatosan kezelni.

Idén az újév számunkra nem a nagy tervekről szól. A rohanás apró léptekké lassul, a nagy tervek pedig kisebb célokká alakulnak át. A méretes és végeláthatatlan to do listák mellett helyet szorítunk a magamért-listának. Emellett szeretnénk sokat nevetni, jókat enni-inni és mindent a jelenben megélve LÉTezni. A mi újévünk így néz ki.

Januárban mindenki a nagy változásokat és terveket hajszolja. De mi van akkor, ha mégsem erről szól ez az időszak? Sokszor jobban esik inkább bekuckózni a kanapéra, befelé figyelni és tölteni még azokat a bizonyos elemeket. ITThon lenni a jelenben, együtt saját magunkkal. Számunkra egyedül lenni nem a magányt jelenti. Sokkal inkább a fókuszt, a teljességet és a békét.

Azokról a tapasztalatokról és időszakokról beszélgettünk, amikor az önismeret vagy a terápia folyamatában picit elfáradunk mi magunk is. Amikor jól esik megállni egy pillanatra, venni két nagy lélegzetet és feldolgozni azt, ami zajlik bennünk. Átgondolni, hogy mit tapasztaltunk saját magunkon, a környezetünkön és hogy a megszerzett tudást hogyan is tudjuk beépíteni a mindennapokba. Ez mind időbe telik, és nem mindig megy olyan gyorsan, mint ahogyan azt mi szeretnénk. Rendben van megpihenni egy nehéz és hosszú folyamat alatt, és amikor úgy érezzük, hogy készek vagyunk tovább menni, újult erővel ismét belevágni.

Nagyon fontos kérdése lehet az életünknek, hogy megéljük-e a sikereinket vagy egyáltalán az, hogy meg tudjuk-e fogalmazni, hogy számunkra mit jelent a siker. Gyakran felejtünk el megállni és megélni azokat a bizonyos "aha" pillanatokat, pedig előtte hosszú időn keresztül készültünk és vágytunk rá. Hogyan lehet ilyenkor lelassítani  ahelyett, hogy azonnal ugranánk is tovább a következő CÉL felirat irányába? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ, miközben mi magunk is tanuljuk a folyamatot.

Belegondoltál már abba, hogy kikkel hozott össze az Élet? Elképesztő, igaz? Mi azt valljuk, hogy igenis okkal találkozunk (vagy éppen nem találkozunk) emberekkel. De vajon mik ezek az okok? Milyen hatással volt rád egy-egy ember jelenléte az életedben? És az, amikor kilépett belőle?  Bárkire is gondolsz, bármilyen helyzetről legyen szó... Az ilyen találkozások után nem vagy ugyanaz az ember.

Határok. Azt is gondolhatnánk, hogy ezek magától értetődő keretek, amiket mindannyian felállítunk magunk körül. De nem. Hosszú, sőt sokszor fájdalmas ráébredésekkel jár egy-egy határ meghúzása. Nehéz beismerni, hogy ki az, akinek engedjük, hogy újra és újra átgyalogoljon a határainkon. Mikor vagyunk mi magunk is határátlépők, akár saját magunk számára is? Egy újabb nehéz témát boncolgattunk - őszintén, ahogy szoktuk.

Újratervezni, újraépíteni majd újrakezdeni. Félelmetes kérdések, utak és folyamatok játszódnak le a fejünkben. Újrakezdeni nem egyszerű, sokszor fájdalmas és kétségbeejtő, de ugyanakkor tele van varázslattal és meghatározó pillanatokkal. Olyan ez, mint amikor télen a nagy ködben elindul az ember, de mire célba ér már süt a nap.

Olyan témát feszegetünk, ami számunkra (is) talán az egyik legnehezebb, tele kérdésekkel a fejünkben. Hogyan lehet elengedni valakit, akiről azt gondoljuk, hogy képtelenség? Meddig lehet bírni és mikor jön el az a pont, amikor el kell engedni? Mi az, ami átsegít minket egy-egy ilyen helyzeten? Egyet biztosan tudunk már: nem könnyű, de mindig megéri.

A mai adásban arról beszélgetünk, hogy mik azok a rutinszerű dolgok, amelyek segítenek nekünk a nehezebb időszakokban vagy a rosszabb napokon. Olyan apróságok, amikhez akkor is biztosan visszanyúlhatunk, amikor hirtelen nem tudjuk, hogy merre tovább.