Mazur ezúttal nem nyúlüregbe, hanem medveodúba esett be, amennyiben a medvék odúban élnek (spoiler: nem ott élnek). Akárhogy is, előásott egy kedves sztorit a második világháborúból, legalábbis ahhoz képest kedves a sztori, hogy egy világégésben történt. Ismerkedjetek meg a hazájukból elhurcolt lengyelekből verbuvált sereg kabalamacijával, Wojtekkel. Nem fogyaszt sokat, csak egy kis sűrített tejet, esetleg sört, na jó, meg annyi kaját, amennyi a három számjegyű testtömegének fenntartásához kell. Néha kicsit megcsócsálja a tarkódat birkózás közben, de cserébe úgy pakolja a lőszeres ládákat, mint egy kisangyal. (Már amennyiben egy kisangyal lőszeres ládákat pakol.)