Zolival értekezünk az élet szépségeiről. Pszichiátriai esetek. Saját gyógyulásunk, illetve nem gyógyulásunk. Család. Közösség.

Ilyen az amikor a 86 éves nagymama beszélget a 34 éves unokájával.

Beszélgettünk az antidepresszánsok hatásáról. A mentális állapotomról. A család szerepéről. Adhd-ról.

Vicces, hogy az egyik legcukorabb ember lennék, akivel valaha életedben találkozhatsz. Aztán közben valamiért az egész rendszer ki akar tagadni magából. Már megszoktam amúgy. Tudjátok miért? Mert én vagyok a por a szar kerekeitek közt. Por vagyok. Abból születtem, azzá is váltam még életemben.

Beszélgettünk őszintén, mint anya és fia. Most itt a fia gondjairól. Köszönöm neki, hogy meghallgat. Beszéljétek ti is többet a szüleitekkel.