Gyakorlatias politizálással tovább jutunk, mint világmegváltó elképzelésekkel.

Kapitalizmustörténet 17 percben. Különkiadás.

Sztálinista logika és biorobotok. Az mszp tisztújítása, az újságírók által fel nem tett kérdések, és a Megváltó vezette szuperkoalíció illúziója.

Nem, a szegénység nem erény, a gazdagság nem erénytelenség, és Orbán Viktor nem Hitler. Felöltöttük a vegyvédelmi ruhát és bemerészkedtünk a kommentszekcióba.

Lépjünk ki a kényszerüzemmódból, és minden megengedett eszközzel képviseljük az érdekeinket.

Merjük kimondani, ha nem értünk valamit. A szakértők feladata, hogy érthetően elmagyarázzák.

Ott van egy ember, aki mindig leül pénteken és rádióinterjút ad, és egy mesét mesél. Mesét mesél a furfangos magyarokról, a jövőbelátási képességeinkről, a bátorságunkról. Arról beszél, hogy te, a hallgató, egy kiválasztott nép tagja vagy, és a vezetőid nagyszerűek, itt mindenki tud mindent. Orbán egy ilyen viziónárius, aki csinált egy, szerintem borzasztó, mélyen hamis víziót, és az ellenzék még a szükséget sem ismerte fel, még azt sem ismerte fel, hogy hol játsszák ezt a játékot. [részlet a Világok harca című podcastunk vágatlan anyagából, szöveg: Dóczi Péter, Bártfai Imre, eredeti fotó: Steffen Prößdorf, remix: Alternatíva]

A fideszes nehézfegyverzettel szemben szorosabb ellenzéki együttműködésre lesz szükség.

Niedermüller Péter akart valamit mondani. Azt akarta mondani, hogy akik leegyszerűsítik a politikát arra, hogy csak a heteró, keresztény, fehér férfi és nő a valaki, a többiek azok kevesebb értékkel bírnak, azok gyakorlatilag nácik. Ezt akarta mondani, hogy az egy szélsőséges politika. És ehelyett azt mondta - mert ugye nem válogatta meg normálisan a szavait, és valljuk be, hogy ezt mondta helyette -, hogy ezek a heteró emberek, ez egy szörnyűséges vagy milyen képződmény. És nem mondta azt a Niedermüller Péter, hogy bocsánat, hülyeséget beszéltem, összekavarodott a nyelvem, van ilyen, benne vagyok egy stresszes szituációban, egy ATV-ben - vagy mit tudom én, hol mondta ezt - és összekeveredett a nyelvem. Azt kellett volna mondani, hogy bocsánat, elnézést kérek, nem így gondolom, nem gondolom, hogy ők szörnyű képződmény. De nem tette meg, a Fidesz rálépett, a Fidesznek ez kellett. És akkor az embereknek jó érzés ez, mert minden emberben megvan a fenyegetettség érzése, hogy el akarják venni ami az enyém. Ha a kereszténységet elveszik, a heteróságot elveszik, az azt jelenti, hogy valami gusztustalanra akarnak kényszeríteni. Az identitásomat elveszik, a múltamat elveszik, a nagyanyám is már keresztény volt, itt éltek. Valamit elvesznek tőlem, ami az én gyökereimhez tartozik. Úgy érzem, hogy elvesznek valamit tőlem. És akkor zsigerileg beindul ez a fajta valami. Nyilván akkor is futott volna a Fidesznél ez a sztori, hogyha a DK azt mondja, hogy bocsánat, nem ezt gondoltuk. De nem tették ezt, mert ők azt tanulták a Fidesztől, hogy ilyenkor azt kell mondani, hogy nem hibáztam. Ha kimondom, hogy hazudtam, akkor hazudtam. Ha nem mondom ki, akkor nem hazudtam. És ezt tanulták meg, és most megint adtak nekik egy lehetőséget. És ezekben a dolgokban gondolom azt, hogy itt kéne egy kicsit érzékenyebben bánni, és nem belemenni ebbe a hülyeségbe. [részlet a Negyvenkilenc % című podcastunkból, szöveg: Bártfai Imre, eredeti fotó: Végh Tibor, remix: Alternatíva]

Milyen realitása van az elszámoltatásnak kormányváltás esetén?