Devecz Zsuzsa kiemelte: maradnak természetesen a jól megszokott programok és szakági képzések, ám mindenképpen szeretnének újdonsággal szolgálni. Ő egyébként huszonkét évesen járt először Gébárton egyik barátnőjének invitálására, így keveredett a jurtaépítők közé, a népművészek közösségébe, ahol egyből otthon érezte magát. Megtanult szőni, majd elkezdett a közművelődésben dolgozni. Aztán mégis bő két évtizedre elváltak útjaik, hogy mint a „tékozló leány” néhány éve újra visszatérhessen közéjük. A távollét nem volt hiábavaló, a megszerzett tapasztalatokat az egyesület vezetésében tudja kamatoztatni, mondta.