A Zenetudományi Intézet kissé labirintus-szerűnek tűnő folyosóinak végén van egy szoba, ahol egy eredeti fonográf pihen. Vagyis éppen, hogy nem pihen, hiszen egy kulturálisan szinte felbecsülhetetlen misszióban segít, ugyanis ez a muzeális értékű hangrögzítő eszköz volt az, amellyel Bartók és Kodály rögzítették gyűjtéseiket – mármint tényleg ez volt az.