www.hofburg-wien.at | Download Tour-Guide (PDF)© by Schloß Schönbrunn Kultur- und Betriebsges.m.b.H.
May 1, 2011
1 min
1918-ban, a Monarchia bukása után az idõközben megüresedett hatalmas udvartartás felszereléseinek egy részét a császári ezüstgyûjteményben egyesítették, 1923-tól pedig ezt a gyûjteményt – mely folyamatosan kiegészült a porcelángyûjtemény, az udvari cukrászda, a pincészet és a konyha, valamint az udvari textilnemûk raktárának darabjaival – nyilvánosan is megnyitották a látogatók elõtt. A körséta során megismerheti az egykori udvartartás eszközeit és a Habsburgok asztalkultúráját. Az itt látható, változatos alakú, formájú és rendeltetésû réztárgyak – kádak, üstök, fazekak és rézformák – széles választéka betekintést enged az udvari konyha méreteibe és feladatainak sokrétûségébe. Találhatók itt rombuszhal-serpenyõk, vízforraló edények, spárga tárolására szolgáló kádak, leveses kondérok, úgynevezett parázskádak (amelyeknek a mélyített fedelébe helyezett parázsló szén biztosította a felsõ hõt). Ezek a tárgyak árulkodnak a majdnem ötezer fõs udvartartás lenyûgözõ fényûzésérõl. A rézformákat megszámlálhatatlan dolog – zselé, kocsonya, piskóta, krémek, nugát és természetesen a császári kuglóf – készítéséhez használták; mindez az udvari cukrászat és az édes tészták készítésének mûvészetérõl tanúskodik. A rézedények akkoriban közkedvelt konyhai kellékei voltak a nemesi és a nagypolgári háztartásoknak. A réz elõnye az volt, hogy jól vezette a hõt, míg hátrányának számított, hogy savanyú ételek hatására mérgezõ rézrozsda keletkezett a felületén. A rézedényt ezért ónozni és állandóan ellenõrizni kellett, hogy nem sérült-e meg rajta az ónréteg.
May 1, 2011
1 min
A régi császári ezüstgyûjtemény elsõ termének tölgyfavitrineiben, melyek még a Monarchia idejébõl származnak, egyedi „Alt-Wien“-i porcelántárgyak, magyar és cseh étkészletek darabjai, valamint fehér és arany színû cseh szaniterporcelán-készletek egyes részei láthatók. Felhívjuk figyelmüket a Lobmeyr cég különbözõ csiszolású, nagyon szép pohársorozataira. A zöld színû poharakat rajnai borokhoz használták. A terem középpontjában található vitrinben a császári ezüst evõeszközkészlet látható, amelyet még ma is használnak hivatalos állami látogatásokkor. Az elsõ nagy készletet még 1837 elõtt Stephan Mayerhofer szállította az udvarba, a megbízásokat a késõbbiekben utódcége, a „Mayerhofer & Klinkosch“, végül pedig az udvari beszállító, Joseph Karl Klinkosch kapta. Különlegességnek számít az evõeszközök oldalán fonalszerûen végighúzódó díszítés és a hegedûformájú, a máig kedvelt – úgynevezett – „Fiedel- und Fadenmuster“ minta az evõeszközök nyelén.
May 1, 2011
1 min
A középen található vitrinben a császári ruhanemûs kamrából származó tárgyak láthatók. 1872-ig az udvari háztartás vászonnemûit különbözõ pecsétekkel és sárga színnel jelölték meg; csak késõbb hímeztek bele monogramot és koronát. A törülközõk és az ágynemûk régen kizárólag fehér, finom vászonból készültek. Csak a 19. század végétõl jelentek meg mellettük a piké, késõbb pedig az angol frottír törülközõk. A vitrinekben látható porcelán étkészletek hûen mutatják be, hogyan változott az ízlés az idõk folyamán. A 19. század kezdetén, I. Ferenc és I. Ferdinánd császár idején a mindennapi étkészlet külsõre még alig-alig változott: egyszerû, sima aranyszegélyû, fehér porcelán. Sokszor csupán a császári sas alapján lehet némileg megkülönböztetni a mindenkori divatot vagy a porcelánfestõ kezevonásait. A következõ terembe vezetõ átjárótól balra álló vitrinben a hivatalos állami látogatásokkor használt étkészlet darabjai láthatók, amelyet még nemrégiben is használtak az állami díszvacsorák reprezentatív étkészleteként; errõl késõbb még bõvebben is szó lesz. A Monarchia idejében az étkészletet „Hofform“-nak hívták és a császári család díszvacsoráinál használták.
May 1, 2011
1 min
A császári udvarban 1876 elõtt – mikor Erzsébet királyné az osztrák császári családban elsõként a mai elvárásokhoz hasonló, saját fürdõszobát alakíttatott ki magának – a modern értelemben vett fürdõszoba még nem létezett. Az udvarhoz tartozók többsége még késõbb is beérte mosdótálból, vizeskancsóból, lábmosó- és borotválkozó-tálból, szappantartóból, éjjeli edénybõl és más hasonló funkciójú edénybõl álló szaniterfelszereléssel. A készletek ugyan nem voltak egyformák, de nagy részük aranyszegéllyel és arany sassal díszített, fehér porcelánból készült.
May 1, 2011
45 sec
Igazi különlegességnek számít ez a csodás angol étkészlet, amelyet Erzsébet császárné ajándékozott Ferenc József császárnak az offensee-i vadászkastélya számára. Az 1870-bõl való vázlatot, mely valósághûen ábrázolja a különbözõ rovarokat, madarakat, tengeri állatokat és növényeket, William Coleman készítette.
May 1, 2011
27 sec
A császári ezüstgyű;jtemény egyik legértékesebb étkészlete kétségtelenül a „Grand Vermeil.“ A francia aranymű;vesség ezen fő mű;ve eredetileg 40 terítékes volt, amelyet 1850 körül bécsi ezüstmű;vesek bővítettek 140 terítékesre. A díszétkészlet ma összesen 4500 darabból áll, súlya pedig több, mint egy tonna. Az étkészlet anyaga tű;zben aranyozott ezüst, a „vermeil“ francia kifejezés erre a technikára utal. Érdekes az étkészlet története is, mivel szorosan összefonódik Napóleon felemelkedésével és bukásával. A díszétkészlet megrendelője valószínű;leg Napóleon mostohafia, Eugène de Beauharnais volt, 1808-ban. Elkészítését a párizsi aranymű;ves, Martin-Guillaume Biennais és a milánói aranymű;ves, Eugenio Brusa kezdte meg. Az étkészletet eredtileg a milánói udvarnak szánták, ahol Beauharnais alkirályként uralkodott 1805 és 1814/15 között. Miután az étkészlet elkészült, Milánóba került, Napóleon bukása után a Lombard-Velencei Királyság területeit azonban Ausztriához csatolták. A bécsi kongresszus rendelkezéseinek értelmében Ferenc császárnak meg kellett vásárolnia az étkészletet Eugène de Beauharnais-tól. Ferenc 1816-ban negyedik, Caroline Auguste-tal való házassága alkalmából az étkészletet Bécsbe hozatta, s ezután cserélték fel Napóleon gravírozott olasz királyi címerét I. Ferenc császáréval.
May 1, 2011
1 min
Az egykori császári ezüstgyûjtemény régi részének utolsó termében található, középen álló vitrinben ezüst tányérok, tálcák, tálak, serpenyõk és levesestálak láthatók, s következtetni engednek a mindennapos használatú császári ezüst nagyságrendjére. A császári címerrel jelölt, tömör ezüstbõl készült edénykészlet egyszerû, visszafogott eleganciájával lenyûgözi az embert. Az ezüsttányérok és -edények ekkora mennyisége azzal magyarázható, hogy a bécsi udvarban kizárólag ezüst- vagy aranytányérokból, ill. -edényekbõl ettek. Az 1710-tõl Európában is elõállítható porcelánedényt sokáig csak levesekhez és desszertekhez használták, minden más ételt továbbra is ezüsttányéron tálaltak. A porcelán étkészleteket csak a 19. században kezdték használni a magánétkezéseknél. Az oldalsó vitrinekben aranyozott asztaldíszek, az úgynevezett „tamboure“-ok láthatók, melyek az édességek számára szolgáltak. A szintúgy aranyozott bronzból készült karos gyertyatartók annak az újfrancia asztaldísznek a darabjai, amelyet késõbb majd még látni lehet.
May 1, 2011
1 min
A bécsi porcelánmanufaktúrából származó „Hofform“ elnevezést viselõ történelmi asztalterítéket a Monarchia bukása után egészen 2000-ig használták állami fogadások esetén. Azok az ezüsttányérok, amelyekbõl egykoron az udvari asztalnál étkeztek, a köztársaság idejére már csak tányéralátétként szolgáltak, a köztársaság idején pedig már „a hivatalos állami látogatások étkészletének“ nevezett porcelánedényeket használták. Az étkészlet fehér színû, arany szegélyû díszítése nagyon finom pontokból áll, és a fekete-vörös-arany színû, kétfejû sas-motívum technikai különlegességét az 1855 körül feltalált litografált arany- és színnyomás adja, amellyel a díszítést a porcelánra vitték. A kézi festést késõbb felváltotta az egyszerûbb sorozatgyártás. Az állami terítéket a J. C. Klinkoschtól származó ezüst evõeszközkészlet és a J. & L. Lobmeyr cég poharai teszik teljessé. A teríték „megkoronázása“ a mûvészileg megalkotott, úgynevezett „császári hajtogatással“ készült asztalkendõ, amelynek minden üregébe egy-egy aprósüteményt helyeztek. Ezt a hajtogatást kizárólag az udvar asztalainál és csakis a császár jelenlétében szabadott használni. Szigorúan õrzött titokként kezelték, amit csak szóban és kizárólag bizonyos kiválasztott személyeknek lehetett továbbadni. Ezt a hajtogatást ma is csak a koronás fõk és az államelnökök hivatalos látogatásakor szabad használni és csupán két olyan személy van, aki ismeri – és õrzi is! – a hajtogatás titkát.
May 1, 2011
2 min
Erzsébet császárné a görög Korfu szigetén épített villájához, az „Achilleion“-hoz a „Miramare“ nevû hajóval utazott. A jachton kimondottan az ide készült alpakka, azaz ezüstözött fémbõl készült étkészletet és evõeszközöket használták. Az étkészlet formája a berndorfi Arthur Krupp fémárugyár 1890 körül közkedvelt kínálatából származott. A magasrangú használóra egyetlen motívum, a császári koronás gravírozott címerpajzs utal a megkoronázott delfinnel. A vitrin hátsó részében a híres, delfinnel díszített tárgyak darabjai láthatók. A megkoronázott delfin aztán mintegy „logojává“ vált minden olyan tárgynak, amely a császárné görögországi tartózkodásához készült. A kiállított, szintén az Achilleionba készült ezüst evõeszközkészlet egy trieszti ezüstmûves munkája.
May 1, 2011
1 min
Load more